Az 1866-ban épült 238-as számú ház öt szinttel emelkedik egy pince fölé. A 19×100 láb alapterületű telken álló, körülbelül 4600 négyzetlábnyi épület nemrégiben restaurált, mészkőszínű homlokzattal és minden szintet kiszolgáló, faburkolatú lifttel rendelkezik. Belső tereit az 1960-as években ott élő Pierre Scapula formálta, az a párizsi tervező, akinek megrendelései között szerepeltek Stavros Niarchos jachtbelsői, valamint Lee Radziwill hercegnő New York-i és párizsi otthonai. Scapulának köszönhető a ház ma látható francia hangulata. Később az épület az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez akkreditált első európai uniós képviselő New York-i rezidenciája lett. Jelenleg a tizennyolcadik század szellemében, múzeumi színvonalon restaurálták.

Belépéskor a klasszikus városi palotaépítészet által megkövetelt helyiségek sora fogad bennünket: az előcsarnok, a nagy szalon és a fogadószoba.

Elsőként a szoba méretű előtérbe érkezünk, amely lifttel biztosít hozzáférést az egész házhoz, miközben megőrzi a többi emelet magánszféráját. A faburkolat itt egyszerű, a versailles-i XV. Lajos-féle privát lakosztály előtti Őrségtermének mintájára készült, a márványpadló mintázata, a bombé komód, a tükrök és a falikarok pedig mind korhűek. Innen nyílik egy vendégszekrény, valamint a pompázatos rokokó stílusú, arany- és ónixburkolatú mosdóhelyiség.

Ezután a széles lépcsőn emelkedünk felfelé, amelyet nem zárnak le teljesen a falak, így vizuális kapcsolatot teremt az alsó tér, valamint a nagy szalon tükrei és kristálycsillárja között. Itt tizenkét láb magas mennyezet, továbbá háromszáz éves, Île-de-France stílusú faburkolat és kandalló található, amelyeket Scapula hozott Franciaországból. A fatüzelésű kandalló működőképes. A nagy tükör fölötti kandallópárkány-kép Nicolas Lancret (1690–1742) festményét foglalja magában, az elektromossá alakított antik kristálycsillár pedig a dakotai Albuquerque bárónő rezidenciájából származik. A két francia ajtó egy, a kert nyugalmára néző erkélyre nyílik. A Versailles-i parkettaburkolat, az antik bútorok és a beépített hangrendszer teszik teljessé ezt a kivételes helyiséget.

A szomszédos fogadószobát Scapula Salle de Glace-ként, vagyis tükörteremként alakította ki; itt egy tizennyolcadik századi kedvelt enteriőrt idézett meg hiteles arányú fabetétekkel és aranyfüstözött díszlécekkel. A zárt könyvszekrények, a doré bronz világítótestek és a nagy íróasztal lehetővé teszik, hogy a helyiséget irodaként, könyvtárként vagy további társasági térként használják.

Egy emelettel feljebb található a fő hálószoba, francia tölgyfa burkolattal, au cappuccine felületkezeléssel. Az importált francia kandalló fölött több mint százéves vászonfreskó látható „A római fórum építése” címmel, amelyet a 238-as számú ház első tulajdonosa nászútjáról hozott vissza New Yorkba. Két gardróbszoba és beépített tárolók állnak rendelkezésre, a szomszédos fürdőszobát pedig fehér carrarai márvány, hat láb hosszú ülőkád és dupla mosdó jellemzi.

Ugyanezen az emeleten, az épület utcafrontján található a vendégszoba, amelyet egy kis Chambre de Parade, azaz díszszoba mintájára alakítottak ki; különösen figyelemre méltó az ágy drapériája és a faburkolat. A falakat Scalamandré-selyem borítja, a helyiség berendezése pedig XV. Lajos korát idézi. A saját, ablakos fürdőszoba zöld márványburkolatot kapott, benne egy nagy, ritka lila márványból készült mosdóval; az öltözőfürdőben gardróbszekrények és beépített tárolók találhatók.

A fölötte lévő emeleten a kertre néző, velencei díszítésű hálószoba található kandallóval, három bukó-nyíló ablakkal, fehér mosdókagylóval, aranyszínű szerelvényekkel és lábakkal berendezett öltözővel, gardróbszobával, valamint ötféle márvánnyal burkolt fürdőszobával. Az utcafronton egy két szobából és fürdőből álló személyzeti lakosztály kapott helyet, amely leválasztható a ház többi részétől, és lifttel is megközelíthető. Még itt is számos csoda várja az embert: a fejtámla kiváló minőségű bronzöntvény, amelyről ma úgy tűnik, hogy a rég lebontott Grand Central Terminal északi homlokzatának egyik kapu fölötti dísztáblájáról származik.

Végül az ötödik emeleti penthouse következik, amely a ház többi részétől teljesen eltérő, századközepi modern stílusban készült th

Built in 1866, Number 238 rises five stories over a cellar. It has approximately 4,600 square feet on a 19 by 100-foot lot, a newly restored limestone-toned facade, and a paneled elevator serving every level. Its interiors were shaped by its 1960s occupant, Pierre Scapula, the Parisian designer whose commissions included yacht interiors for Stavros Niarchos and the New York and Paris homes of Princess Lee Radziwill. Scapula is responsible for the French ambiance we see in the house today. Later, the house became the New York residence of the first European Union Representative to the United Nations. At present it is restored to museum quality standard in the spirit of the eighteenth century.

Upon entering you are greeted by the sequence of rooms mandatory to classic townhouse architecture: Anteroom, Grand Salon and Drawing Room.

First, you arrive at the room-size Foyer, which provides access to the whole house by elevator while assuring privacy to the other floors. Here the paneling is simple, patterned after the Guard Hall outside the Louis XV private suite at Versailles, and the marble flooring pattern, the bombé chest, the mirrors and the sconces are all appropriate to the period. A guest closet and the Gold and Onyx Powder Room, in the flamboyant Rococo style, open off it.

Next, you ascend the wide stairway, which is not fully enclosed by walls and allows a visual connection from the space below to the mirrors and crystal chandelier of the Grand Salon. Here are twelve-foot ceilings and three-hundred-year-old Île-de-France style paneling and a fireplace, both brought from France by Scapula. The woodburning fireplace works. The large mirror trumeau contains a painting by Nicolas Lancret (1690-1742), and the electrified antique crystal chandelier came from the residence of the Baroness Albuquerque in the Dakota. Twin French doors open to a balcony overlooking the tranquility of the garden. Parquet de Versailles flooring, antique furnishing and an integrated sound system complete this exceptional room.

Adjoining is the Drawing Room, styled by Scapula as a Salle de Glace, or mirror room, in which he replicated an eighteenth-century favorite with authentically proportioned panels and gold leaf moldings. Enclosed bookcases, doré bronze lighting fixtures and a large desk allow the space to be used as an office, a library or additional entertaining space.

One floor above is the Primary Suite, paneled in French oak in an au cappuccine finish. The imported French fireplace is topped by a canvas mural more than a hundred years old, "The Construction of the Roman Forum," brought back to New York from his honeymoon by the first owner of 238. There are two walk-in closets and built-in storage, and adjoining is the white Carrara marble bath with a six-foot soaking tub and double sinks.

On the same floor, at the front of the building, is the Guest Room, styled in the manner of a small Chambre de Parade and notable for its bed hangings and paneling. The walls are covered in Scalamandré silk, and the room is furnished in the Louis XV style. The ensuite windowed bath is finished in green marble with a large, rare purple marble vanity sink, and the dressing bath contains closets and built-in storage.

On the floor above is a Venetian decorated bedroom overlooking the garden, with a fireplace, three tilt-and-turn windows, a dressing room with a white vanity sink and gold fixtures and legs, a walk-in closet, and a bathroom finished in five kinds of marble. At the front there is a two-room-and-bath staff suite which can be shut off from the rest of the house and reached by elevator. Even here wonders abound: the headboard is a high-quality bronze casting that now appears to have come from an overdoor panel of the long-demolished north facade of Grand Central Terminal.

At last , the fifth-floor penthouse, done in a mid-century modern style, entirely different from the rest of th